Szerzők
Felelet a Mondolatra
Kölcsey, Szemere Pál
aranybánya
Bessenyei György: Magyarság
Anselmus
Az arany virágcserép
a józan ész uralma
felvilágosodás
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!
Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas
Tartuffe
Moliére
Ekhó
Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz
Biberach
Katona József: Bánk bán
merev, követendő szabályok
klasszicizmus
Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt,
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt,
Megvetvén világot, kiben sok java volt;
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Törökországi levelek
Mikes Kelemen
vigília
Hoffmann: Az arany virágcserép
Esmeralda
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
az egyéniség kultusza
romantika
Szép ifjú! nótád tündér lomb alatt
Örökre szól s örök a lomb a fán!
S te, vad szerelmes, kinek ajakad
Bár oly közel, édes célt mégsem ér,
Ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér,
Örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány!
Keats: Óda egy görög vázához
Az török áfium ellen való orvosság
Zrínyi Miklós
Charübdisz
Berzsenyi Dániel: Osztályrészem
Ledér
Vörösmarty: Csongor és Tünde
melankólia, magány
szentimentalizmus
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Batsányi János: A franciaországi változásokra
A hóhér kötele
Petőfi Sándor
párbaj
Puskin: Anyegin
Mefisztó
Goethe: Faust
monumentalitás, pompa, túlzás
barokk
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Vörösmarty Mihály: Az emberek