Idézet - világirodalom
"Tehát egy ügyosztályon szolgált egy hivatalnok. Nem mondhatnánk, hogy nagyon kiváló hivatalnok: alacsony, kissé ragyás, kissé rőt, sőt kissé vaksi volt, homloka fölött tar sáv, mindkét orcája barázdás, arcának színe meg olyan, amelyet „aranyeresnek” neveznek… Mit csináljunk?! A pétervári éghajlat az oka!"
"– Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza, lányom, tisztelem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt.
– Gondoltuk mi azt! – suttogá, s kis kezét szívéhez szorította."
Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása
Arany János: Ágnes asszony
ballada
Magasabb szinten feloldható, látszólagos ellentmondást magába foglaló alakzat.
paradoxon
"Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a [...] alatt?"
Kárpátok
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én...
"Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! – csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: – bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!"
Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje
"A Vatikánban sok szó esett már erről, mindenki vallja, hogy a nagy ligát meg kell csinálni, de eddig még egyik pápa sem csinálta meg, mindegyik a maga itáliai bajaival volt elfoglalva."
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja
Arany János: Toldi estéje
elbeszélő költemény
A dráma Csehov teremtette típusa, amely nélkülözi, illetve látszólag nélkülözi annak hagyományos eszközeit (pl. esemény, konfliktus).
drámaiatlan dráma
"Monda az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj
[...], kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák.” "
Ninivébe
Babits Mihály: Jónás könyve
"Tudod, úgy volt, hogy én már nagyon szerettem volna talpra állni, családot alapítani, kicsit megvetni a lábamat. És akkor arra gondoltam, és apád is azt tanácsolta, hogy a legjobb lesz, ha fényképészettel foglalkozom. Meg Ginának is tetszett az ötlet. Meg volt még egy oka, hogy éppen fényképész lettem: kiderült, hogy Gina tud retusálni."
Henrik Ibsen: A vadkacsa
"SAINT-JUST
Barátod az, ki a hon ellene.
A felséges nép majd itél fölötted,
Előtte vádollak, honáruló:
Csempészetért az állami javakban,
Rokonszenvért az arisztokratákkal,
Vágyódásért a zsarnok úralomra."
Madách Imre: Az ember tragédiája
Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt
novella / elbeszélés
Összetett esztétikai minőség: ötvöződik a félelmetes, a torz és a fenséges, és mindezek mellett megjelennek a kedves, kicsinyes, komikus és tragikus elemek.
groteszk
"„Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!”
„Itt a kehely, igyál,
Uram, [?] király,
Enyhít... mikép a sír!”"
László
Arany János: V. László
"A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
s megbotlik óriás két szárnyában, hogyha lép."
Charles Baudelaire: Az albatrosz
"Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess madár!"
Arany János: Vörös Rébék
Madách Imre: Az ember tragédiája
drámai költemény / emberiségköltemény
Egy letűnt kor felidézése nyelvi elemek, illetve stilisztikai eszközök segítségével.
archaizálás
"Csak hadd beszélje bátran annak a kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó juhász, [?] most alkalmasint „méretlen húst” főz otthon a bográcsban, neki ugyan nem árt vele."
Olej Tamás
Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt
"lehanyatlott, világosságot látott s megértette, hogy nem úgy élt, a hogy kellett
volna, de hogy ezt jóvá lehet tenni. Kérdezte magában, hogy mi az, mit jóvá lehet tenni és
elhallgatott, hallgatózott. Kinyitotta szemét és fiára nézett. Sajnálta fiát. Felesége jött be
hozzá. ? ránézett. Felesége nyitott szájjal, orrán és arczán le nem törült könyekkel, kétségbeesetten
nézett ? reá. S ? sajnálta a feleségét is.
„Gyötröm ?ket, - gondolta magában, - ?k sajnálnak engem, de jobb lesz nekik, ha meghalok.""
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
"S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam."
Babits Mihály: A lírikus epilógja
Henrik Ibsen: A vadkacsa
analitikus dráma
Nincs jelezve a narrátor és a szereplő szólamának szétválasztása, a két hang összemosódik.
szabad függő beszéd
"ÁDÁM
Gyanítom én is, és fogom követni.
Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -
AZ ÚR
Mondottam, ember: [...]!"
küzdj és bízva bízzál
Madách Imre: Az ember tragédiája